Dr. Nagy Beáta
Az intézet társigazgatója
e-mail: beata.nagy@uni-corvinus.hu
Szoba: C 405
Keveset tudunk arról, hogyan bátortalanítja el a műszaki és természettudományok iránt érdeklődő lányokat a társadalmi környezet: a szülők, a középiskolai és egyetemi tanárok, az elvárások vagy éppen az egyetemre járó fiúhallgatók, majd pedig a férfiakra szabott munkahelyi környezet. Ez a könyv arról szól, hogy miért tanul kevés lány műszaki és informatikai területen, milyen vélekedések vannak a nemek eltérő pályaválasztásáról, a nemi jellegzetességekről és szerepekről, illetve a támogató intézkedésekről. A kutatás a hazai műszaki felsőoktatás egyik meghatározó, nagy hagyománnyal rendelkező intézményében zajlott. Azt vizsgálom, hogy az adott szervezetben mi jellemzi a nemi rendet strukturális szempontból (azaz milyen a női hallgatók kisebbségi és alárendelt pozíciója), és milyen nemi kultúra domináns. A kutatás során hallott vélemények gyakran ellentétbe állították a fiúkat és a lányokat (szorgalmas lányok–hanyag fiúk, magolós lányok–kreatív fiúk). A lányokat általában nem az intellektuális képességeikért, hanem szorgalmuk, kitartásuk, céltudatosságuk és összeszedettségük miatt, illetve közösségi készségeikért dicsérték. Az oktatók szerint a külvilágot az jellemzi, hogy a lányokat a sztereotip pályák választására ösztönzik, az otthoni munkamegosztásban is egyenlőtlen a helyzetük, az anyaság pedig végképp lehetetlenné teszi számukra, hogy klasszikus műszaki vagy informatikai karrierben gondolkodjanak. A megkérdezett tanárok ritkán gondolták úgy, hogy a kérdésben az egyetemnek bármilyen tennivalója lenne.
Ez a könyvünk a női felső szintű vezetők magyarországi helyzetét, a rendszerváltás sorsukra gyakorolt hatását mutatja be számos élő példával, természetesen a szereplők anonimitását megőrizve. E munka mindenképpen hiánypótló és újdonságértékű, amikor a fiatalabbak (és főleg a nők) számára egyre nagyobb problémát jelent a pályafutás és a családalapítás közötti konfliktus feloldása: csak az tud felkészült fiatalként szakmai karriert befutni, aki az élet többi szféráját háttérbe szorítja. A szerző a könyvet főként azoknak a fiatal lányoknak, mai egyetemistáknak, pályájuk elején állóknak ajánlja, akik megfelelő minta és támasz nélkül kénytelenek megküzdeni a munkahely elvárásaival és a társadalom (sokszor rejtett) előítéleteivel.
A nők és férfiak speciális életkörülményeihez igazodó, és ennek révén a különleges igényeiket nagyobb mértékben kielégítő, a nemek szerinti egyenlőtlenséget csökkentő forrásképzés és forráskihelyezés a nemekre érzékeny költségvetés (genderköltségvetés) segítségével mehet végbe. Ennek létrehozása során a társadalmat alátámasztó gender viszonyok ismeretének, valamint a közfinanszírozási működés eszköztárának egyidejű alkalmazásával olyan tudáskészleteket kapcsolnak össze, amely egy az eddigiekhez képest merőben újszerű és sokat ígérő megközelítési módját jelenti a büdzsé-készítésnek. A nemek közötti egyenlőség céljához csak úgy lehet előbbre jutni, ha a tervezés során figyelemmel kísérik azt is, hogy a nők prioritásai ugyanolyan súlyt kapnak-e, mint a férfiakéi. Ezeket a kérdéseket több szinten meg lehet vizsgálni: egész költségvetésre, választott programokra, vagy csupán bizonyos kiadási, bevételi tételekre, mind a helyi, mind az állami szinteken. A társadalmi nemek (gender) költségvetése nem más, mint a költségvetés-készítés során alkalmazott gender mainstreaming, amely azt a stratégiát jelöli, miszerint a nemek közötti egyenlőség lehetősége minden politikai lépés minden szintjére és minden stádiumába beépüljön.